A világ folyamatosan változik, ennek következtében a tanulás-tanítás jelenségének is változnia kell. Évezredek ideje alatt a diákok felnőttektől, tanítóktól, tanároktól tanultak, ennek formája azonban nem mindig volt egyforma. Tanárra tehát mindig is szükség volt, és én úgy gondolom, hogy mindig szükség lesz, viszont az már más kérdés, hogy milyen formában. A tanári szerep változását már az alsó tagozatról, felső tagozatra lépő diákok is érzékelik, hiszen a tanárok viselkedése, elvárásai már ebben a folyamatban is megváltoznak.. A középiskolába lépéssel ez a különbség még látványosabbá válik, hiszen ott a tanulókat méginkább az önállóságra készítik fel, éppen ezért a tanárnak már csak kevés szerep jut.
Tanulmányaim során a közoktatás előbb említett, mindhárom szintjén akadtak olyan személyek, akiktől sokat tanulhattam, és akiknek köszönettel tartozom azért, ahol most vagyok. Ezeknek a tanároknak a száma azonban csak három. Közös tulajdonsága ezen személyeknek a határozott fellépés, a tudatosság, a kellő fegyelem, az önállóságra, önmegvalósításra tanító, terelgető, segítő tanári szemléletmód. Ezek a tanárok példaértékűek voltak számomra, bármikor számíthattam rájuk, és ami a legfontosabb az irányítás mellett, partnerek is voltak a tanulásban.
Tanulmányaim során a közoktatás előbb említett, mindhárom szintjén akadtak olyan személyek, akiktől sokat tanulhattam, és akiknek köszönettel tartozom azért, ahol most vagyok. Ezeknek a tanároknak a száma azonban csak három. Közös tulajdonsága ezen személyeknek a határozott fellépés, a tudatosság, a kellő fegyelem, az önállóságra, önmegvalósításra tanító, terelgető, segítő tanári szemléletmód. Ezek a tanárok példaértékűek voltak számomra, bármikor számíthattam rájuk, és ami a legfontosabb az irányítás mellett, partnerek is voltak a tanulásban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése